Bajzáth Gergely barátunk története a futásról!

2019.03.31

1. rész:

2014 őszén voltunk egy esküvőben, ahol megláttam magam a tükörben 100 kilósan, feszülő ingben és összekapcsolhatatlan öltönyben. Határozottan emlékszem, hogy ekkor döntöttem el, hogy megpróbálok lefogyni. 2015 karácsonyáig próbálkoztam, de amit addig leadtam az az ünnepek alatt duplán jött vissza. Mint mindenki ebben a helyzetben, újévi fogadalmat tettem, hogy lefogyok, ha megszakadok is. Január 5.-én kezdtem dolgozni, és az első éjszakás műszak után a közeli tóhoz mentem, amit körbe futottam egyszer. Azt hiszem másfél km lehetett. Egy munkatársam mutatott egy telefonos applikációt, amivel rögzíthettem a futásaim mobillal. Ez döntő motivációt adott, mert másnap már le akartam győzni magam. Minden futással egyre erősebb lettem és szerencsére elkezdtem fogyni is a sportolás mellett megtartott diétával. Vezettem a súlycsökkenésem is, ami plusz inspirációt adott. Egy hét múlva már kétszer kerültem meg a Lanarki-tavat és másfél hónap múlva meglett a 10k is. Hihetetlen, de májusra sikerült 75 kg alá fogynom. Addigra már ment egy edzésen a félmaraton...

2. rész: 

Mire lefogytam az áhított 75kg-ra, a futás rabjává váltam. Minden héten többet és gyorsabban akartam futni. Nem telt bele sok idő, hogy benevezzek az első versenyemre, a Glasgow-i félmaratonra októberben.
Ekkor vettem az első futóórámat, amit azóta már lecseréltem, de első lépésként nagy újdonság volt, hogy láttam az aktuális adatokat (sebesség, távolság, idő). Ez sokat segített a versenyen. Ami nagy élmény volt, mivel addig állandóan egyedül futottam, most pedig többezer ember között. A tömeg magával ragadott és sikerült egy magamhoz képest jó eredményt elérni.
A verseny után elért a kezdő hobbifutók nagy fekete lyuka. Az az érzés amikor egy komoly megmérettetésre készülsz, megcsinálod, de az örömérzet múlásával, helykeresés és üresség szőtte át az edzéseim.
Karácsonyig tartott a "semmittevés", amikor hirtelen ötlettel elhatároztam, hogy lefutok egy maratont, és a páromtól egy május végi nevezést kértem ajándékba.
Újra volt értelme a futásaimnak, tudatos edzéseket kezdtem végezni résztávokkal, hétvégi hosszú futásokkal. Jól felkészültem a versenyre, amit Edinburgh-ben rendeztek, de a hirtelen beköszöntő nyári melegre már nem sikerült. Jól ment 35 km-ig, de a gyenge frissítésnek, a napsütésnek és a fokozott teljesítménynek köszönhetően szédelegve érkeztem a célba. Meglett a tervezett 4 óra alatti maraton, de hozzá adhatjuk azt a 2 órát, amit az egészségügyi sátorban töltöttem amig használható állapotba hoztak folyadékokkal, meg infúzióval.
Örültem, hogy sikerült az eltervezett eredmény, de fejben elengedtem az ilyen hosszú távokat. Úgy gondoltam nem normális, aki folyamatosan ennyit fut és ez veszélyes az egészségre. Az év második felére megint lazítottam a gyeplőn, sőt az őszre már majdnem abba is hagytam a futást.
Újból január hozta a változást, mivel karácsonykor a mozgáshiány miatt újra elkezdtek felszaladni a kilók és a mérleg már megint 80 fölé szaladt.
Örömfutni kezdtem, de nekem ez nem működött! Kellett cél, vagy terv, hogy motiváljon és rendszerességre kényszerítsen. Beneveztem egy őszi maratonra, hogy legyen elég időm felkészülni, és kerestem útmutatást, hogy még tudatosabban edzzek, frissítsek a maratonon. Ez hozta meg a "vesztem", mivel olyantól kértem tanácsot, aki, habár profi ultrafutó, mentalitása megfertőzött és a tavasszal már az angliai magyarokkal futottam 50 km-t edzésként. Az ember néha nagy változásokra képes pár hónapon belül, ami lehet nem egészséges vagy hasznos, de csodálatos megtapasztalni mire is lehetünk képesek.
Ezek után már nem is volt csoda, hogy a magyarországi nyaralásunk első hétvégéjén az Ultra Tisza Tó rajtjában álltam.
Habár a 111 km félelmetesen hangzott, bíztam magamban és az elvégzett tudatos edzésekben. Amúgy is inkább egy kirándulásként álltam neki, óvatos futással. Tervem most kifizetődött, végig futottam, és egy percig nem kisértett meg a feladás szele. Élveztem minden percét még a második özönvíz szerű esőt is.
Ősszel még futottam egy új maraton rekordot, de már a jövő évet tervezgettem, amihez edző segítségét kértem...

Befejező rész:

Bajzáth Gergely történetének befejezése következik:

Amíg egyedül készültem, leginkább az edzések mennyiségének növelésében láttam a fejlődés útját. Mielőtt edzőt kezdtem volna keresni, már folyamatosan 350 - 400 km körül futottam minden hónapban. A szezon végére sikerült is túledzeni magam és újból beleunni a folyamatos monoton tréningekbe. Ezt elkerülendő, jópár futótársam véleményét kikérve edzőt kezdtem keresni.
Még az UTT-n figyeltem fel az akkori női győztesre, Mag Erikára és követni kezdtem közösségi oldalakon. Amikor megláttam, hogy személyi edzői képesítést szerzett, megkérdeztem, hogy tudna e segíteni.
Útmutatásai és edzésterve alapján kezdtem a felkészülést a 2018-as évre. Elsőre merésznek tartotta a terveimet. A két 80-as tavaszi ultra és a nyári 100 mérföldes Korinthosz-ultra helyett csak egy tavaszi maratont és a nyárra egy 80-as ultrát javasolt. Én ragaszkodtam az eredeti elképzelésemhez, de az élet mégis úgy alakította, hogy nyáron "csak" a skóciai John Lucas Memorial ultrán indultam, ami 80 km volt. Akkor már a helyi futóklub, a Tinto Hill Runners színeiben. Itt egy nagyon jó közösségbe csöppentem.
A felkészülés során meglepően kevés km-t edzettem, de sokkal tudatosabban. Erika a változatos résztávokkal tűzdelt edzéseket könnyű állóképesség fejlesztő futásokkal egészítette ki és sosem kellett 3 óránál többet futnom edzésen. Meglehetősen ellentmondott a számomra addig tapasztaltaktól. Viszont az eredmények jöttek, minden versenyen javultak az időim. Az ultrákon sem a teljesítés volt már a cél, mindenhol sikerült a mezőny első harmadában/negyedében célba érni.
Számomra meglepetés erejével ért fel, hogy a 6 órás magyar ultrafutó bajnokságon is az 5. helyen végeztem. Messze-messze jobban az év, de még a versenyek elején reméltektől is!
A 2018-as év megmutatta, hogy jó útra léptem, de hogy tovább javuljak még sokat kell erősödnöm.
Így 2019-re egy még szigorúbb fogyókúra mellett igyekeztem olyan versenyeket találni, amik nehezebbek és sokat fejlődhetek rajtuk, de nem leszek "eredménykényszerben".
A skóciai West Highland way turista útvonalon rendezett 3 ultrafutó verseny (Fling, WHW Race, Devil'o H) mind terepen zajlik és nagyon erős mezőny indul rajta, így nekem nem kell másodpercekért vagy helyezésekért küzdenem, csak a teljesítményem legjavát adni.
Ezért jók a terepfutó versenyek, rengeteget adnak, a gyönyörű tájjal, a nehéz teljesíthetőséggel, de cserébe csak magunkkal kell küzdenünk.
Találkozzunk júliusban!